Stonehenge

Anglia - A lenyűgöző sziklakör a misztikus Salisbury síkságon fekszik, és a druidák nyomát őrzi.

A több tonnás sziklákat hosszú mérföldeken keresztül cipelték, hogy a síkon felállíthassák e naptemplomot, asztronómiai kalendáriumot vagy temetkezési helyet, ahogy a legnépszerűbb elméletek tartják.

Stonehenge három szakaszban épült.

► 1. Építői az újkőkorban a Csatornán túlról érkeztek. Szarvasagancs csákányokkal ásták ki a 98 m átmérőjű, 6 m széles és 2 m mély árkot. A törmeléket belső oldalán töltésként halmozták fel. Az északkeleti bejáratnál két kőoszlopot állítottak fel, ezek egyike, az áldozókő maradt fenn. Feltételezhető, hogy a stációkövek is ebben a korszakban kerültek helyükre, 500 évig használták, azután elhagyták a területet.

► 2. Kr. e. 2100 körül az építményt alapvetően átalakították: legalább 80 darab 4 tonna súlyú granulitoszlopot, kék követ állítottak fel a terület közepén. Két bezáratlan koncentrikus kört formáltak. A tömböket félszáz kilométeres úton, tengeren, folyóvízen és szárazföldön szállították. A bejáratnál felállított granulitoszlopokat úgy helyezték át, hogy a nyári napforduló idején a középpontból nézve a napkelte helyén legyenek.

► 3. A harmadik korszak kezdetén, Kr. e. 2000 körül kerültek helyükre a homokkő hármaskövek (trilitek). Ezek maradványai megmaradtak. A Stonehenge-től 30 km-re északra található Marlborough Downs-ból hozták. A külső körben 30 homokkőtömb áll, ezeket felül lezárták.

Némely kutatók meggyőződése szerint az emberek messzi földekről érkeztek ide gyógyulást keresve, amit a kék kövektől reméltek megkapni. Az erre utaló egyik jel, hogy a környéken lévő sírokban lévő holttestek „kiugróan nagy számban” mutatják fizikai sérülések vagy súlyos betegségek nyomait. A fogmaradványok vizsgálata kimutatta, hogy az eltemetettek kb. fele távoli vidékről érkezett ide.